A papagáj kézi etetésének alapelvei, 2. rész
A természetben ritkább, a fogságban tartott papagájoknál gyakoribb jelenség, hogy a sikeresen költő madarak teljesen alkalmatlan szülőknek bizonyulnak.

Mi a helyzet akkor, ha a költőpár tagjai rossz szülők? Mert sajnos ez is megeshet. Az ilyen papagájok nem gondozzák és nem etetik a kicsinyeiket. Szélsőségesebb esetben a tojásokat sem költik ki, a tojó nem kotlik, ilyenkor keltetőgép alkalmazása válik szükségessé, mint a csirkéknél szokás. Másik lehetőség bevált és gyakorlott nevelőszülő-pár alkalmazása.

A legtöbb papagáj faj évente egyszer fészkel. Ritka vagy veszélyeztett fajok esetében indokolt lehet inkubátor használata.



A nevelőszülők kiválasztása sem mindig olyan egyszerű, nagyfokú fajismeret szükséges hozzá. A táplálás módja fajonként eltér, egyes fajoknál állva, másoknál ülve esznek a fiókák, az etetésre adott reakciók is teljesen eltérőek lehetnek. Ezért ennél a megoldásnál minél nagyobb fajazonosságra kell törekedni. Szintén eltér a fészekkontroll toleranciaszintje, vagyis, hogy a nevelőszülőket mennyire zavarja az időszakos emberi ellenőrzés a fészeknél. Szerencsétlen esetben a túlzott ellenőrzés hatására a szülők hátrahagyják a fiókákat.

A fiókák mérete is fontos, igyekezni kell hasonló méretű csibéket összerakni egy nevelőfészekbe, a túl kicsi vagy túl nagy fiókát a többiek elutasítják, rosszabb esetben meg is ölhetik.




A méretazonosság akkor is fontos, ha már a kotlást is nevelőszülők végzik. Ilyen esetben a tojásoknak egyforma méretűeknek kell lenniük. Ezenkívül a madár-tojás arány is lényeges, mert egy kis madár nem képes nagy tojást inkubálni, és egy nagy madár összetörheti a túl kicsi tojást.

Címkék:
Agresszió Ararauna Fejlődés Papagájfajták Papagájtartás Szaporodás Táplálkozás