A papagáj kézi etetésének alapelvei, 1. rész

A kézi nevelés időigényes feladat, különösen akkor, amikor a madark még egész kicsik. Ebben a korban minden madárfaj reggel hat és este 11 között kétórás időközökben igényli  a táplálást. Éjszaka a legtöbbjük nem eszik. A fiókák növekedésével és az egy evésre jutó bevitt táplálék mennyiségének növekedésével ezek az időközök megnőnek.


A tenyésztők véleménye erősen megoszlik a begy kérdésében: van, aki szerint szigorúan csak kiürült begyű madarat szabad etetni, különben elakadást okozunk a madár bélrendszerében. Belegondolva a természetben a madárszülők sem fogják ellenőrizni az etetés előtt, hogy ürített-e már a kicsi, ezért ez a szabály nem igazán tűnik helytállónak.

Az éhes fiókák kikezdik a fészek anyagát és egymást is harapdálják, ez utóbbi jelenség egészségkárosodást is okozhat és nem megfelelő fejlődéshez vezet. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben a korban a fiókák még nagyon gyengék és sérülékenyek, és komoly sérülést tudnak okozni egymásnak.


Ebben a korban fontos a kapott táplálék magas zsírtartalma is. A vadon élő papagájok egyértelműen zsíros étellel etetik a kicsinyeiket. A kézi nevelés időigényes és rendkívül nehéz feladat. A rendszeres etetés mellé rendszeresen elvégzendő fertőtlenítési feladatok is társulnak. Hobbi madártartásnál épp ezért ez a feladat szinte vállalhatatlan, hacsak nem tudjuk bevonni a családot, vagy nem kapunk valahonnan segítő kezet.