Verébpapagáj

Myke első napjai itthon

A hazaérkezés után nincs más dolgod, mint elhelyezni az új családtagot a végleges kalitkájába. Ha este hoztad haza könnyebb a dolgod, mert sötétben nem marad meg a madárban, hogy “az a gonosz kéz fogott meg és tuszkolt be ebbe az ismeretlen ketrecbe”. Az első napon hagyd a madarat nyugodtan, magában, zárt ajtó mögött és ha be is mész a szobába, csak szép óvatosan, halkan, nyugodt mozdulatokkal. Ilyenkor az újonc meg van szeppenve, tele van kétségekkel, egy teljesen új helyre került és meg kell szoknia a környezetét. Nem kell félned, nem azért nem szólal meg mert megnémult, csak bele kell rázódnia a megújult életbe. A kezdeti félelmeken túl, ha már megszokta a környezetét, leülhetsz mellé és halkan, szépen, nyugodtan beszélhetsz hozzá. Ezzel megkezded a bizalomépítés első szakaszát.

Nekem könnyű dolgom volt Myke esetében. Az első napokban szinte egész nap a kalitja mellett ültem és halkan beszélgettem vele. A némaság nem volt rá jellemző, rögtön hazaérkezés után megszólalt. Reggel nyújtózott és elrendezte a tollait. Órák hosszat tudott tollászkodni, én meg csak csodáltam. (Mint utólag kiderült, ekkor elkövettem egy apró hibát. A legjobb ha az új papagájnak készítesz egy “órarendet”: reggel szánsz rá egy órát, majd délután is egyet. A madár megszokja, hogy mikor vagy vele és mikor nem, így később nem fog panaszkodni, ha nem vagy egész nap mellette. Én sajnos nem így tettem és ma is sokszor követel engem Myke.) Hamar hozzám szokott és pár nap múlva az se zavarta hogy benyúlok a ketrecébe és feltöltöm az etetőjét. Rájöttem, hogy imádja a gyümölcsöket és a nagyobb magvakat, főleg az almát, a tökmagot, és napraforgót. Ezekkel etettem a kalitka rácsain keresztül. Az almát inkább széttrancsírozta mint megette, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy a kezemből elfogadta! És ez összesen két nap alatt!
A harmadik napon már a kalitkába benyúlva kínáltam és próbáltam rávenni, hogy lépjen rá egy botra, majd az ujjamra. A negyedik napon engedte hogy vakargassam a fejét, nyakát az ujjamon ülve. Ekkor már teljes volt a bizalom. Annak, hogy szinte kézzel nevelt madárhoz hasonló gyorsasággal megszelídült, több oka is van. Három hónapos kora előtt került hozzám, tehát könnyen tudott szocializálódni. Sokat törődtem, foglalkoztam vele az első hetekben, így hamar kiépítettem a bizalmat közöttünk. Valószínűleg az is közrejátszott hogy ő nem félénk, kíváncsi és egyszerűen ilyen a személyisége, könnyen tud alkalmazkodni. Persze lehet, hogy nem megy ez minden verébpapagájjal ilyen könnyen, főleg ha nem teljesülnek a feltételek, amelyek a hamar megszelídülő papagájhoz vezetnek. Nekem ebben is volt részem…