Sziasztok!

Mint már láthatjátok felül a menüsorban egy új rovat található, a Papagáj Híradó!  Itt hétről hétre friss híreket olvashattok papagájokról, kutatásokról, érdekességekről szerte a világon. Az első cikk a verébpapagáj fiókák tanulási szokásairól szól és arról hogyan tanulják meg a nevükként szolgáló egyedi hívó hangot. Tényleg nagyon érdekes, hogy ezek a kis papagájok mennyire sok mindenben hasonlítanak a csecsemőkhöz tanulási szokásaikat tekintve.

Tehát kibővítjük a blogot, remélem neked is tetszeni fog az újítás. :)

Szüleitől tanulja meg saját hívóhangját (Fotó: Karl Berg)

A papagájok megkapóan beszédesek, az emberhez hasonló nyelvi képességekkel rendelkeznek. Egész életükben tanulják a hangokat. Vajon a fiatal madarak első füttye tanult vagy velük született képesség? Erre találtak most először választ a kutatók, vadon élő papagáj fiókák tanulmányozásával. Kiderült, hogy a madarak a szüleiktől tanulják első hangjukat, hasonlóan az emberi újszülöttekhez.

A Dél-Amerikai szemgyűrűs verébpapagájok, más papagáj fajokhoz hasonlóan egyedi hívóhangot hallatnak. Olyan ez, mintha valaki a saját nevét kiabálgatná. Ezen hang segítségével ismerik fel társaikat és fiókáikat. Gyakran utánozzák más hangjelét is, mintha valaki egy barátja nevét kiabálná a sajátja helyett. Fogságban tartott verébpapagájoknál azt is megfigyelték, hogy nevet adnak családtagjaiknak.

A fogságban végzett megfigyelések nem adnak választ arra, hogy milyen célt szolgál a vadonban ugyanez a viselkedés, ezért tovább kutatásokra volt szükség. A vad verébpapagájok megfigyelése különösen nehéz, mert a fák magasan lévő odvaiba rakják fészkeiket. A probléma megoldására a kutatók több mint száz, hang és videó felvételi lehetőséggel felszerelt, mesterséges fészket raktak ki, melyekbe a madarak szívesen beköltöztek. Az 1987 óta tartó megfigyelés során több ezernyi fészekaljat megfigyelve pontosan feltérképezték a verébpapagájok családfáit.

Tojások cserélgetésével elérték, hogy a fiókák egyik részét mostoha szülők, másik részét biológiai szüleik gondozták. Ha egyedi hangjelük velük született ismeret, akkor a mostoha szülők által nevelt csibék eredeti szüleik hangjait hallatták volna, de nem így történt. A kicsik attól a szülőpártól tanulták a hangjelet, akik felnevelték őket. Az apa és anya madár is csicsereg egy-egy hívóhang mintát számukra. Ezen a fiókák kicsit változtatnak és az lesz a rájuk jellemző egyedi hang.

Mikor az utódok kirepülnek a fészekből a szülők egyedi jeleiket hallatva hívják vissza őket etetés időben a táplálás további 21 napja alatt. A fiatalok rendszerint nagy csoportokban verődnek össze ezért a szülőknek szükségük is van ezekre a névként használt speciális füttyökre, hogy sajátjaikat megtalálják.

A kutatások arra utalnak, hogy a papagájok más énekesmadár fajoktól eltérő módon sajátítják el egymás hívását, s ez több tekintetben is hasonlíthat az emberi csecsemők beszédtanulásához.

A Science tudományos folyóirat - Parrotlet Chicks Learn Their Calls From Mom and Dad – cikke alapján

Nem volt könnyű feladat öt fióka ápolása, gyűrűzése és tanítása. Most, hogy kirepültek a fiatalok több időm jut a szüleik, főleg az apuka tanítására. Szerencsére Myke így nagyjából két éves korában, feleséggel az oldalán is rendkívül gyorsan sajátítja el a trükköket, amiket tanítok neki. Nem is szaporítom a szót, jöjjenek a trükkök szépen sorban!

• Kézfogás: Sok papagájos videón lehet látni ezt a kissé összetettebb trükköt. Ne félj, azért nem olyan őrdöngős, sem számodra, sem kedvenced számára. Először is tanítsd meg a madarad a “fél lábbal fellépésre”. Tartsd oda az ujjad az egyik lábához, mintha azt szeretnéd, hogy fellépjen az ujjadra, de szigorúan csak az egyik lábához. Lehet hogy párszor megpróbál majd fellépni rá, de rá fog jönni hogy nincs ott annyi hely, így kénytelen csak fél lábbal ráállni. Ha ez már megy, akkor amikor felteszi a lábát finoman fogd meg a hüvelykujjaddal. Minden jól teljesített rész után jutalmazd meg, ez nagyon fontos, hisz ezért csinálják. Ha már egy darabig hagyja hogy megfogd a lábát, már csak meg kell ráznod egy kicsit, finoman(!), mintha kezet fognátok. Hacsak nem szuper szelíd, vagy kézzel nevelt madarad van, elsőre nem fogja hagyni hogy sokáig fogd a lábát. Ez természetes, de kitartással egész szép eredmények érhetők el. :)
• Integetés: Myke-nak ez a trükk nagyon gyorsan ment, miután megtanult kezet fogni (hozzáteszem, jobb lábbal! :) ). Igazából nagy különbség nincs, mert mihelyst készítettem a kezem hogy kezet fogjak vele, ő már automatikusan emelte a lábát, így adta magát hogy ezt is megtanítsam neki. Tehát közelítem felé az ujjam kinyújtva, erre ő már emeli a lábát, de mielőtt még kezet fognánk megjutalmazom. Folytatjuk, egyre messzebb viszem a kezem, és az ujjamat kétszer kinyújtom – ez a jel – ő erre emeli a lábát, és ennyi az egész. Már meg is tanulta :). A végén már tisztes távolságból, vagy akár a kalitkában is megy neki, a lényeg hogy mindig meg kell jutalmazni, ha jól csinálja utasításra. Ha nem utasításra csinálja, akkor nem szabad adni neki, mert rájön és mindig ezt fogja csinálni, hogy finomságot kapjon. ;)
• Repülj vissza: Ez a legújabb lecke, amit megtanítottam neki. Még tesztelési verzióban van, alább leírom miért is. Arról van szó, hogy valahol a szobában, én speciel a szék háttámlájára szoktam, leteszem Myket. Mondom és mutatom is neki hogy menjen vissza, általában a kalitkájára, mire ő odarepül. Ahogy írtam, csak béta verzióban működik, ugyanis csak a kalitkájára hajlandó visszamenni. Érthető, hisz az egy biztos pont számára. Na, de hogyan is tanítottam ezt meg neki? Ül az ujjamon, ekkor nagy lendítéssel a kalitkájára mutatok, és mondom neki hogy menj vissza. Persze elsőre semmit nem értett belőle. Aztán adtam neki egy kis kezdőlökést, tehát elindítottam a kalitka felé és közben az előbb leírtakat tettem. Ha a kalitkára repült megdicsértem egy jutalomfalattal, így hamar rájött mi a dolga és hamarosan már a szék támlájáról is ment neki. Csak a kézmozdulatot és a parancsot kell figyelnie.

Amint látszik mindhárom trükknél fontos szerepe van a gazda kézjelzéseinek, metakommunikációjának. Ezekre a mozdulatokra a papagájok nagyon figyelnek. Rendkívül jó megfigyelők, ezért lehetséges, hogy a kézjeleket is képesek utasításként értelmezni. Fontos a kimondott parancsszó is, de főleg a mozdulatokra figyelnek, kevésbé arra amit mondasz. Lehet hogy más papagájoknál máshogy van és inkább parancsszavakra reagálnak, de náluk nekem ez vált be inkább :)

Ha megtetszettek a trükkök, próbáld ki te is a papagájoddal! Ne felejtsétek a trükkök nem csupán arra szolgálnak, hogy mutogathasd kedvenced a barátaidnak. Nagyon aranyosak és viccesek, de számukra is fontos. Így tudjátok eltölteni hasznosan a kalitka rácsain kívül töltött időt. Inger gazdag környezetet teremt, ami leköti őket. Olyan mint egy jó játék, ami közben még az intelligenciájukat is fejleszti. Jó játékot! :)

Nagy dilemma szokott lenni, hogy egyedül tartsam a papagájom vagy párban? Nehéz eldönteni. Magam sem tudom kinek melyik a jobb, de megpróbálok segíteni. Ebben az “epizódban” egy kicsit belekukkantok a verébpapagájok etológiájába (az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány). No azért nem kell megijedni, nem lesz olyan tudományos mint amennyire annak hangzik. Úgy gondolom az emberek nem tudnak sokat arról, hogyan változik meg a papagájok viselkedése és viszonya az emberrel, amikor egyszerűen csak párban tartjuk őket, vagy amikor szaporodnak. Egyesek olyan téveszmék miatt nem szeretnének párt kedvencüknek, mert azt gondolják, hogy akkor teljesen elvadul. Szerencsére ez a verébpapagájok esetében nem igaz és nem olyan vészes. Természetesen két papagáj tartásának mások a feltételei, mint egynek. Érdemes elgondolkodni és minden körülményt megvizsgálni mielőtt belevágnánk. A saját tapasztalataimra támaszkodva készítek nektek egy kis tanácsadót. 

Mondok nektek egy példát az egyedül, illetve a párban tartott madarak viselkedésbeli különbségére. Míg Myke egyedül volt, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam a verébpapagájok tanításával kapcsolatban. Eszméletlen tanulékony madárkák. Hamar megértik mit szeretnénk és könnyen megtanulják. Pár próbálkozás után már tökéletesen megy nekik. Ez főleg a fiatal egyedekre jellemző, de az idősebbek sem szégyenkezhetnek. Mielőtt megvettük Sunyt, a párját, Myke rengeteget fejlődött és szelídült. Kész “ölebbé” vált, szerette ha vakargatom a buksiját. Épp ez az a viselkedés forma, amit csak magányosan tartott papagájoknál lehet megfigyelni. Mióta együtt vannak, Myke nem hagyja magát “kényeztetni”. Persze érthető az oka: ott van neki a párja, aki tökéletesen elvégzi ezt a feladatot helyettem. Tehát a bizalmas viszony megszűnt közöttünk, azzal hogy ő “megházasodott”.

Ezt azért írtam le, mert fontosnak tartom, hogy tudd, mit veszítesz, ha párban szeretnéd őket tartani. De! Ha nem önös érdekeink vezérelnek egyből rájövünk ez nem áldozat, inkább öröm számunkra is. A párban tartott madarak sokkal kiegyensúlyozottabb életet élnek, mint magányos társaik. Ha verébpapagájodnak nincs társa, téged fog akként kezelni, te leszel az ő családja. Ez egyrészt hatalmas felelősség, sokkal több figyelmet igényel. Másrészt te csak részben vagy képes teljesíteni ezt a feladatkört. Sosem lesz olyan boldog kedvenced, mint egy igazi fajtársával. Az is igaz viszont, hogy a párban tartott madarak kevésbé kötődnek az emberhez, mondhatjuk úgy is, nem olyan kezesek. Ha tanítani szeretnél nekik egy trükköt az is sokkal nehezebb, mert jobban figyelnek egymásra mint rád :).

Persze el kell gondolkodnunk, mi a fontosabb számunkra, mert az kétségtelen, hogy minden madár számára az a természetes, ha a fajtársaival együtt él. Igazán boldogok csakis a társas papagájok lesznek. Kisebb csetepaték persze mindig vannak, még a legharmonikusabb házasságban is, de ez még nem jelenti azt, hogy ne szeretnék egymást. Két madár tartása már nagy felelősség, de egy magányosé talán még annál is nagyobb.

Érdemes még megfigyelni a verébpapagájok viselkedés-változását tenyészidőszakban. Ilyenkor az emberhez és a fajtársaikhoz való viszonyuk is radikálisan megváltozik. De ezt majd a következő bejegyzésben, hisz erről is van mit írni bőven :).

Közlemény: Még mindig gazdit keres a két kis verébpapagájom, Myke és Suny fiai, négyes és hármas. Rendkívül jól fejélődnek, nagyon okos madarak. Itt több információt is találsz róluk: http://verebpapagaj.hu/elado-verebpapagajok/ Úgy gondolom hogy bárki számára rendkívül jó ajándék lehet egy ilyen papagáj.Például Húsvétra. Természetesen csak olyannak, aki szeretne madarat! Ha felkeltették az érdeklődésedet, keress bátran!

Frissítés: Hármas és Négyes azóta gazdára lelt. :)

"Nyami!"

Sok kutatót foglakoztat a kérdés, hogy az állatoknak mekkora a memóriájuk, mennyi idő után felejtenek és mire emlékeznek. Ha a legjobb emlékezőképességű állat a kérdés, a legtöbb ember az elefántra gondol. Nem véletlenül, hisz az elefántok kimagaslóan jól teljesítenek ezen a téren, viszont a többi állatfajról sem szabad megfeledkeznünk. A tartott állatok közül a kutyák, a madarak vagy akár a patkányok is méltán híresek intelligenciájukról és emlékezőképességükről. Többek között ez a készség is létfontosságú egy faj fennmaradása szempontjából. Gondoljatok csak bele, milyen lenne ha reggelre mindent elfelejtenénk, ami tegnap történt velünk! Hát bizonyára nem tudnánk túlélni a vadonban, mert tapasztalataink sem lennének és akkor tanulni se tudnánk. Na, de elég a rizsából, most már a lényegre térek, hisz ez a blog a papagájokról szól, nemde?

A papagájoknak remek memóriájuk van, ezért képesek megtanulni igen bonyolult mutatványokat, szavakat, hangokat vagy akár mondatokat is. Rengeteg okos madárról lehet olvasni szakirodalmakban és az interneten is. Vannak egyedek amelyeknek a szókincse az ezer szót is meghaladja. Utóbbiak közé tartozott Alex az Afrikai Szürke (más néven Jákó) papagáj, Irene Pepperberg kutató feledhetetlen kedvence, aki sajnos már nincs köztünk. Ő képes volt felismerni a színeket, értelmesen tudott kérdésekre felelni, egészen hatig tudott számolni és ismert olyan fogalmakat mint a nulla. Egy diónyi agyú állathoz képest ez nem kis teljesítmény. Alex intelligencia szintje nagyjából egy három éves gyermekéhez volt mérhető. Sajnos viszonylag fiatalon 30 éves korában elpusztult, de többek közt neki és Irene-nek is köszönhetjük, hogy ma ilyen mélyen belelátunk az állatok elméjébe. Nem kis teljesítmény.

Bár a verébpapagájok jóval kisebbek és kicsit kevésbé intelligensek mint a jákók, azért ők is elképesztik az embert. Myke, az én hím verébpapagájom, nemrégiben szintén tanúbizonyságot tett memória kapacitásának nagyságáról. A tenyészidőszakban köztudott, hogy még a legszelídebb madarak is elvadulnak egy kicsit. Nem volt ez másképp az enyéimmel sem, ezért pár hónap erejéig, óvatosan kezeltem őket. Myke elég agresszíven védte a területét, így jobbnak láttam nem kiereszteni őket, mert abból általában csetepaté lett. Persze ez a tenyészidőszak után lecsillapodott és nyugodt szívvel engedtem ki őket újra. Ilyenkor mindig meglátszik egy papagájon, hogy mennyit felejt, és mennyire szokik el az embertől, szerencsére Myke hamar visszaszokott.

Gyakoroltam vele a “Gyere”, “Gyere ide” és “Bukfenc” parancsokat (lásd itt, klikk!). Ezeket mind sikeresen a memóriájában raktározta és egy kis gyakorlás után újra úgy ment minden, mint a karikacsapás. No de most jön a lényeg. Kíváncsi voltam, hogy emlékszik-e még a régebben gyakorolt kézfogás parancsra, és ha igen, mennyire. Bizony képes volt rá. Egy olyan trükkre, amit csak pár alkalommal csináltam vele, mégis rövid idő alatt tökéletesen teljesítette. Már önmagában ez is bámulatos, de nekem az okozta a legnagyobb örömet, ami ezután következett. A kézfogást kicsit megmásítva megtanítottam neki az integetést, amit szinte pillanatok alatt megtanult. Most csak ki kell nyújtanom a mutatóujjam és int nekem egyet-kettőt. Szerintem ez fantasztikus!  Nem véletlenül mondják róluk, hogy olyanok, mint az Amazonok! Intelligenciájukkal versenybe szállhatnának a náluk nagyobb papagájfajokkal. Lenyűgöző teremtmények! :)

Meg kell még említenem a két ifjoncot is, hármast és négyest. Ők is hatalmas fejlődésen mentek keresztül az utóbbi hetekben. Négyes a szokásához híven rendkívül érdeklődő, bármit teszek a szobában, ő azt a kalitka rácsain lógva figyelemmel követi. Hamar megtanulta a “Gyere” parancsot is, így most már hívásra az ujjamra jön és elmajszolja a kedvenc kendermagját, amit jutalomként adok neki. Hármas is sokat fejlődött. Legutóbb még arról számoltam be, hogy félénk volt, de ez mára már teljesen elmúlt a kalitkában. Ha benyújtom neki az ujjam, vagy valami gyümölcsöt, akkor bátran odajön és megkóstolja. Kalitkán kívül ugyan még félénkebb mint testvére, de ebben is rengeteget fejlődött. Bármikor az ujjamra lép, mert tudja hogy megbízhat a kezemben.

Ha megtetszett az írásom és szeretnél értesítést kapni új bejegyzés érkezése esetén, akkor iratkozz fel az e-mail értesítőre (jobb oldal tetején), így biztosan nem fogsz lemaradni semmiről.

Mint négy tojás :)

Hűha, milyen rég írtam utoljára,  sajnos tényleg nincs sok időm mostanában, de így ünnepek idején szükség van egy helyzetjelentésre. Bizony sok minden történt mióta nem írtam.

Verébpapagájaim összlétszáma hétről négyre csökkent. Három fiókának — akik inkább kamaszok már, mint újszülöttek — új gazdija van. “Név szerint” egyesnek, kettesnek, és ötösnek (a születési sorrend szerint). Mindannyian szép új helyre kerültek és a madarak azt csiripelték, jól vannak. Hármaska és négyeske is jól van, ők velem karácsonyoznak. Velük is rengeteg dolog történt ám; megtanultak repülni, hogy csak egyet említsek. Az természetes, hogy eltelik egy kis idő míg kitanulják a szárnyalás mesterségét, de ők eleinte inkább a helikoptereket utánozták, mint szüleiket. Elrugaszkodtak, hajtották magukat felfelé, esetleg előre vagy valamilyen más irányba és reménykedtek, hogy jó helyen érnek földet. Persze nem mindig sikerült. Sokszor a kényszerleszállás mellett döntöttek és az ágy alatt, a szekrény tetején vagy az asztal alatt landoltak, ha más lehetőség nem akadt :). Mára már remekül megy nekik, kész vadászpilóták.

Sokat foglalkozok velük, hogy még szelídebbek és ügyesebbek legyenek. Négyeske kicsit bátrabb, mint eggyel idősebb bátyja. Ő már legtöbbször hívásra is jön (persze csak jutalom fejében), és folyton kint lenne ha tehetné. Hármaska kicsit félénkebb, de ő is szelíd és szerencsére jól megvannak együtt, egy kalitkában.

Mikor még négyen voltak egy kalitkában gyakran harcoltak, ezért különválasztottam őket. Egyes és kettes, illetve hármas és négyes elosztásban. Azért pont így osztottam őket, mert ahogy megfigyeltem a két idősebb “tesó” próbált uralkodni a két kisebbiken, viszont egymással jól megvoltak. Mintha magukat felsőbbrendűnek gondolták volna. Ez teljesen természetes, a vadonban is vannak domináns egyedek és a ranglétrán alacsonyabban állók. Tehát egymást egyenrangúnak tartották és nyugodt volt a viszonyuk, míg öccseiket sokszor megtámadták, akik egyébként szintén jól megvoltak egymással.

A szétválasztásom sikeresnek bizonyult. Nem folytatták a marakodást, mind a négyen jól érezték magukat a hozzájuk közelebb álló testvérükkel. Reptetéskor sem engedtem őket össze, mert az idősebbek még így is letámadták a kalitkában ülő testvéreiket. Annyira azért nem volt vészes, mert csak rászálltak a rácsukra, felfújták magukat és jellegzetes “csatakiáltásaikat” hallatták, ami nem mellesleg elviselhetetlen az emberi fül számára :)). Így jól megvoltak.

A szüleik is jól viselik a jelenlétüket. Mint tudjuk, a verébpapagájok elég territoriálisak, azaz a saját területüket nagyon agresszívan védelmezik a behatolóktól.

A szobámban jelenleg öt papagáj három kalitkában van egymástól pár cm távolságra és ehhez képest jól bírják. Csuri, a hullámosom, örül, hogy végre társaságot kapott, jól megvan főleg a kicsikkel. Őket sokszor egyszerre reptetem, mert nincs köztük olyan hatalmi harc, ami veszélyes lehetne bármelyikük számára is (főleg Csurira nézve). Szeretik megnézni Csuri kalitkáját, egyszer be is mentek hozzá. Persze gyorsan kivettem őket, mielőtt még “berendezkednek” és elkönyvelik, hogy ez lesz az új lakásuk. Csurika félénkebb, látta ezt a jelenetet és utána nem nagyon akart visszamenni az imádott ketrecébe (pedig tényleg nagyon szereti, sokszor alig akar kijönni). Féltem hogy megijedt esetleg tőlük, pedig igazán nincs miért. A fiatalok, Myke-val ellentétben, nem támadják meg, hanem barátságosan közelítettek felé.  Csuri mindenesetre tart egy kis távolságot tőlük, mert volt már rossz tapasztalata verébpapagájokkal. Mindent egybevéve azt kell mondjam, jól megvannak, már olyan is volt, hogy a vállamon ültek mindhárman teljes nyugalomban.

Remélem adhattam egy kis ízelítőt a mostani életükből. Most, hogy szünet van a suliban egy kicsit több időm jut a blogra és rájuk is. Természetesen még mindig eladó a két pici, az áruk 10 ezer forint, kézhez szoktatottak. Ha érdekel valakit, nyugodtan írjon, vagy ha kérdésetek van akkor is szívesen segítek, a hozzászólásokra is válaszolok :))
Email címem: marcell@verebpapagaj.hu

Boldog Karácsonyt Mindenkinek és Sikerekben gazdag Újévet!

Libasorban

Bizony elkezdődött az iskola. Valószínűleg akik gyakrabban olvassák a blogom észre is vették, hogy egy ideje nem írtam. Higgyétek el, ezalatt is sok minden történt. A fiókák félig felnőttek, mind önállóan esznek, repülnek, sőt már csak négyen vannak, mivel egyikőjük új gazdihoz került.

Október elején elválasztottam őket a szülőktől, megkezdték önálló életüket. Eleinte nem “fogták az adást” és sokszor a két ketrec rácsain keresztül is enni kértek Myke-éktól, ami persze elég nehezen volt kivitelezhető. Pár nap után már nem hallottam a jellegzetes kéregető hangot (kb. ilyen volt: ééé-éééé-ééé-éééé), ők is megtanultak teljes mértékben elszakadni. Egyedül eszik a napraforgót (bár még sokszor kiesik a csőrükből, és csak második rágásra sikerül megtörni) és a többi magot. Szeretik a gyümölcsöket is (még szép!) és a tojást sem nélkülözik. Imádnak kint lenni, minden nap kiengedem és szelídítem őket. Nagyon gyorsan tanulnak, kivéve ketteskét, aki egy kicsit jobban fél még a kéztől, de már ő is elfogadja tőlem a magokat.Érdekes mód a legfiatalabb tesót vették meg leghamarabb, de nem csodálom. Ötöske volt talán a legaktívabb közülük és mindig érdeklődött utánunk. Szerencsére nagyon jó helyre került.

Sok tenyésztővel szemben számomra fontos az, hogy jó helyre kerüljön a madárkám. Nem az eladáson van a hangsúly, részben ezért is kerülnek 10 ezer forintba. Szeretném, ha tényleg csak az venné meg, aki komolyan gondolja a papagájtartást és tudja mivel jár. Na meg persze nem lehet sok helyen szelíd és fiatal verébpapagájokra találni, Magyarországon talán sehol. Nekem az is örömöt szerez ha látom, hogy aki tőlem vásárol, boldog azzal amit kap. A lényeg hogy a gazdi és a kedvenc is jól járjon.

Ma már mindnyájukat ki merem engedni egyszerre, mert egész jól repülnek (néha még nekimennek ennek-annak :) ) és elég szelídek ahhoz, hogy tudjak velük egyszerre foglalkozni. Általában egyeske a legvállalkozóbb kedvű, repül ha nyújtom a kezem valami finomsággal és utána követik a többiek is. Leírhatatlanul jó az az érzés, amikor négy fióka ül a kezemen és látszik rajtuk, hogy vidámak. Lehet, hogy ez nem mindenkinek ilyen nagy élmény, de számomra mindenképp. Azt ajánlom, aki teheti próbálja ki, mert tényleg olyan mintha ember és állat között megszűnnének a gátak. Fantasztikus!

A folytatásban természetesen folyamatosan beszámolok majd a fejlődésükről és készül egy cikk a verébpapagájok és hullámosok összehasonlításáról, valamint egy másik a papagájos történeteimről, azok számára akik jobban szeretik, ha kalandokról mesélek nekik :) (két utóbbi egy olvasóm javaslatára ötlött meg a fejemben). Tehát nem tűntem el, csak egy kicsit kiálltam a box utcába üzemanyagért :).

Itt már az ujjamon ül :)

A tenyésztők körében ismert és sok esetben használt tenyésztési módszer a kézzel nevelés. Ez annyit jelent, hogy a madarat bizonyos korában (verébpapagájok esetében 10-20 naposan) elválasztják a szüleitől, esetleg már a tojást is keltetőgéppel keltik ki, és a tenyésztő neveli fel őket. Ő nekik enni, és esetleg foglalkozik is velük. Ez nagyon fáradságos munka, olyan kisebb papagájoknál, mint a verébpapagájok is, nem gyakran szokták alkalmazni (Magyarországon egyáltalán nem). A hatalmas előnye, amiért nagyobb és drágább madarakat így szoktak nevelni, hogy rendkívül szelídek lesznek és ragaszkodóak az emberhez. Ezek az állatok drágábbak, mint a szülők által felnevelt társaik. Mivel a tenyésztő neveli fel, a madár teljesen azt hiszi hogy az ember a társa, és egész életében ebben a tévhitben kell élnie.

Mindez abban esetben jó, ha mindig van mellette egy személy, aki egész nap foglakozik vele. Ha mégsem tudnak elég időt szánni rá akkor követelőzővé, akaratossá, és kiállhatatlanná válhat. Ezt persze senki sem szeretné, de sok ember tájékozatlan és vásárláskor nem tudja mivel jár egy ilyen madár. Idővel eltűnik az újdonság varázsa és már nem is lesz olyan szelíd. Mindig rikácsol, de a gazdája nem érti, hogy miért, ezért megválik tőle. A legtöbb esetben ez a végkimenetele. Tisztelet a kivételnek!

A kézhez szoktatás viszont egy teljesen más módszer, nem összetéveszteni! A tenyésztő ilyenkor nem veszi el a szülőktől a fiókákat, ők etetik és ők is nevelik fel, viszont naponta egyszer-kétszer kiveszi őket a fészekből (már ha a szülőket ez nem zavarja meg túlzottan) és emberi kézhez szoktatja őket. Így a kicsik tudni fogják kik a fajtársaik, ugyanakkor szelídek lesznek az emberrel is mire felnőnek. A módszernek nincsenek hátrányai a fióka szempontjából, viszont előnyei annál inkább. A szelíd madár könnyebben megtanul beszélni és trükköket elsajátítani (a trükköket lásd itt). Nem tudok olyanról Magyarországon, aki ezt a módszert alkalmazná verébpapagájok esetében (magamon kívül). A siker attól is függ, hogy mennyire érzékenyek a szülők arra, hogy ki-be rakosgatják a gyerekeiket a fészekből. Szerencsére az enyéim jól viselik és engedik.

Mire a leendő gazdi jön hozzám a kiválasztottjáért, már szelíd madarat vihet haza. Nem kell attól tartania, hogy sosem szelídül meg, vagy hogy követelőzővé válik a rossz szocializációja miatt. Mindegyik fiókát 10 napos kora körül kezdem kézhez szoktatni, ezért már nagyon fiatalon megszokják az emberrel való érintkezést. Nagy korukra hagyják majd magukat simogatni és vakargatni. Semmi sem fogható ahhoz amikor egy madár hagyja, hogy megérintsd vagy vakargasd, sőt még igényli is. Ez egy csoda :)

Szerintem a kézhez szoktatás kiütéses győzelmet arat a kézzel nevelés felett. Ugyanannyi jó oldala van, viszont semmi rossz, ezért érdemes ilyen madarat választani! Elkészült az első fióka adatlapja és félig a másodiké is. Egyre több képet és videót nézhettek meg róluk az Eladó verébpapagájok oldalon. Az új gazdik a jellemzések segítségével kiválaszthatják leendő kedvencüket. Érdemes sietni, mert az első három jelentkező egy papagájos könyvet kap ajándékba, 2500 Ft értékben!

El fogom érni!

Pár nappal ezelőtt megígértem, hogy írok egy bejegyzést a gyűrűzésről. Amikor ezt írtam még nem tudtam milyen nehéz valójában, főleg nekem, aki még sosem csinálta. Akadtak is nehézségek. Először úgy gondoltam (a leírások alapján), hogy egy egyszerű kétkezes “darab” lesz, de végül négykezes kerekedett belőle. 24-én este kivettük apukámmal a legnagyobb fiókát, aki akkor már egész jó erőben volt. Legalábbis a kapálózás és a “menjünk a fejünk után, mert lehúz” jól mentek neki (és egész gyorsan). Tehát kivettük a kicsit. Még előtte kikészítettem az előzőleg megmosott alumínium gyűrűt és egy kis olajat, ha nem menne elég olajozottan a dolog. Eleinte a videózással is próbálkoztunk, de rájöttünk, hogy nem fog menni. Két percen keresztül próbáltam úgy megfogni, hogy az egyik lábát ki tudjam nyújtani. Nem ment!

Sokféle gyűrűzési módról olvastam, hallottam. Volt ahol azt írták, hogy három lábujjára kell ráhúzni először, majd át a lábfején és az utolsó lábujján. Olyan tanácsot is kaptam, hogy mind a négy ujjára egyszerre húzzam fel a gyűrűt, de ez sem ment. Végül letettünk róla hogy sikerülhet meggyűrűzni őt, mert ez a fióka bizony túl gyorsan nőtt. Tíz napos korára már egy 13 napos bébi méreteivel rendelkezett (ami verébpapagájoknál számottevő). Hát nem baj, gondoltam magamban, lesz egy fióka, akin nincs gyűrű, legalább nem akarja majd leszedni magáról :)

Ezután kivettem a második fiókát, aki lényegesen kisebb volt nála. Vele nem az volt a probléma, hogy nem fért rá a karika, hanem hogy a lábujjai össze-vissza álltak és kapálóztak :). Ráadásul még olyan kicsik voltak, hogy alig tudtuk megfogni. Végül apukám megfogta és kinyújtotta a lábát, én pedig összefogtam a mikroszkóppal is nehezen észrevehető lábujjait és ráhúztam a gyűrűt, átcsúsztattam az összes lábujján és kész is volt.

A második fióka így az első gyűrűt kapta, aminek 001-es a száma. Tehát ő lesz a 001-es ügynök. Az első fiókát nem vették fel az ügynökökhöz, ő más munkát keres magának. Lehet hogy kommandós lesz :).

Azóta már meggyűrűztem a harmadik csöppséget is, szerencsére bökkenőmentesen ment a dolog! Az utolsó két tojás nem kelt ki, mert nem voltak termékenyek, azért ez is szép eredmény elsőre. :)

Ahogy már páran láthattátok elkészült az első bébi adatlapja is, ott van az eladó verébpapagájok lapon. Megtalálhattok minden fontos információt és egy kis jellemzést is róluk. További videók és képek is jönnek majd. Remélem tetszeni fog!