A papagáj memória
"Nyami!"
Sok kutatót foglakoztat a kérdés, hogy az állatoknak mekkora a memóriájuk, mennyi idő után felejtenek és mire emlékeznek. Ha a legjobb emlékezőképességű állat a kérdés, a legtöbb ember az elefántra gondol. Nem véletlenül, hisz az elefántok kimagaslóan jól teljesítenek ezen a téren, viszont a többi állatfajról sem szabad megfeledkeznünk. A tartott állatok közül a kutyák, a madarak vagy akár a patkányok is méltán híresek intelligenciájukról és emlékezőképességükről. Többek között ez a készség is létfontosságú egy faj fennmaradása szempontjából. Gondoljatok csak bele, milyen lenne ha reggelre mindent elfelejtenénk, ami tegnap történt velünk! Hát bizonyára nem tudnánk túlélni a vadonban, mert tapasztalataink sem lennének és akkor tanulni se tudnánk. Na, de elég a rizsából, most már a lényegre térek, hisz ez a blog a papagájokról szól, nemde?
A papagájoknak remek memóriájuk van, ezért képesek megtanulni igen bonyolult mutatványokat, szavakat, hangokat vagy akár mondatokat is. Rengeteg okos madárról lehet olvasni szakirodalmakban és az interneten is. Vannak egyedek amelyeknek a szókincse az ezer szót is meghaladja. Utóbbiak közé tartozott Alex az Afrikai Szürke (más néven Jákó) papagáj, Irene Pepperberg kutató feledhetetlen kedvence, aki sajnos már nincs köztünk. Ő képes volt felismerni a színeket, értelmesen tudott kérdésekre felelni, egészen hatig tudott számolni és ismert olyan fogalmakat mint a nulla. Egy diónyi agyú állathoz képest ez nem kis teljesítmény. Alex intelligencia szintje nagyjából egy három éves gyermekéhez volt mérhető. Sajnos viszonylag fiatalon 30 éves korában elpusztult, de többek közt neki és Irene-nek is köszönhetjük, hogy ma ilyen mélyen belelátunk az állatok elméjébe. Nem kis teljesítmény.
Bár a verébpapagájok jóval kisebbek és kicsit kevésbé intelligensek mint a jákók, azért ők is elképesztik az embert. Myke, az én hím verébpapagájom, nemrégiben szintén tanúbizonyságot tett memória kapacitásának nagyságáról. A tenyészidőszakban köztudott, hogy még a legszelídebb madarak is elvadulnak egy kicsit. Nem volt ez másképp az enyéimmel sem, ezért pár hónap erejéig, óvatosan kezeltem őket. Myke elég agresszíven védte a területét, így jobbnak láttam nem kiereszteni őket, mert abból általában csetepaté lett. Persze ez a tenyészidőszak után lecsillapodott és nyugodt szívvel engedtem ki őket újra. Ilyenkor mindig meglátszik egy papagájon, hogy mennyit felejt, és mennyire szokik el az embertől, szerencsére Myke hamar visszaszokott.
Gyakoroltam vele a “Gyere”, “Gyere ide” és “Bukfenc” parancsokat (lásd itt, klikk!). Ezeket mind sikeresen a memóriájában raktározta és egy kis gyakorlás után újra úgy ment minden, mint a karikacsapás. No de most jön a lényeg. Kíváncsi voltam, hogy emlékszik-e még a régebben gyakorolt kézfogás parancsra, és ha igen, mennyire. Bizony képes volt rá. Egy olyan trükkre, amit csak pár alkalommal csináltam vele, mégis rövid idő alatt tökéletesen teljesítette. Már önmagában ez is bámulatos, de nekem az okozta a legnagyobb örömet, ami ezután következett. A kézfogást kicsit megmásítva megtanítottam neki az integetést, amit szinte pillanatok alatt megtanult. Most csak ki kell nyújtanom a mutatóujjam és int nekem egyet-kettőt. Szerintem ez fantasztikus! Nem véletlenül mondják róluk, hogy olyanok, mint az Amazonok! Intelligenciájukkal versenybe szállhatnának a náluk nagyobb papagájfajokkal. Lenyűgöző teremtmények! :)
Meg kell még említenem a két ifjoncot is, hármast és négyest. Ők is hatalmas fejlődésen mentek keresztül az utóbbi hetekben. Négyes a szokásához híven rendkívül érdeklődő, bármit teszek a szobában, ő azt a kalitka rácsain lógva figyelemmel követi. Hamar megtanulta a “Gyere” parancsot is, így most már hívásra az ujjamra jön és elmajszolja a kedvenc kendermagját, amit jutalomként adok neki. Hármas is sokat fejlődött. Legutóbb még arról számoltam be, hogy félénk volt, de ez mára már teljesen elmúlt a kalitkában. Ha benyújtom neki az ujjam, vagy valami gyümölcsöt, akkor bátran odajön és megkóstolja. Kalitkán kívül ugyan még félénkebb mint testvére, de ebben is rengeteget fejlődött. Bármikor az ujjamra lép, mert tudja hogy megbízhat a kezemben.
Ha megtetszett az írásom és szeretnél értesítést kapni új bejegyzés érkezése esetén, akkor iratkozz fel az e-mail értesítőre (jobb oldal tetején), így biztosan nem fogsz lemaradni semmiről.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Fiú vagy lány?
Egyedül vagy egymással?